A folyos� siv�r volt, hideg, sz�k �s nagyon hossz�. Nem eml�keztem, hogy ker�ltem oda, vagy, hogy mi�ta s�t�ltam, nem tal�lva a kiutat. F�ztam �s az eg�sz �nem remegett, bel�l is, b�r nem is tudtam, hogy pontosan mi�rt. Csak csal�dotts�got �s d�h�t �reztem, ahogy a kezemmel v�gigsim�tottam a poros, valaha feh�r falat. �gy �reztem bez�rtak, �s soha t�bb� nem fogom l�tni a napvil�got... �m a rem�ny tov�bbra is motoszk�lt valahol a sz�vem m�ly�n, ez�rt mentem tov�bb.
Egyszerre valami megt�rte a folyos� monotonit�s�t, �s beletelt p�r m�sodperc, mire felfogtam, mit l�tok. A falon k�pek voltak, nagym�ret� portr�k rosszarc� emberekr�l. A l�tv�nyuk elborzasztott �s megijesztett, �n pedig futni kezdtem, meg-megbotolva a saj�t l�bamban. Ezer �vnek t�nt, mire a k�pek sora elt�nt, �s �n megnyugodhattam egy kicsit. Abbahagytam a fut�st �s ism�t s�t�lni kezdtem, f�lve, de m�gis tudva, hogy mi v�r r�m.
A folyos� v�g�n egy hatalmas ablak volt. A kerete �sr�ginek t�nt, a pen�szes �s poros fa repedezve hullott le a padl�ra a fekete p�kok k�z�. Az �veg piszkos volt, de nem annyira, hogy eltakarja az �rnyakat, amik odakint t�ncoltak. Egy f�rfi volt �s egy n�, mozg�suk k�nnyed �s kellemes, boldogs�got sug�rz�. Azonban amikor a n� �szrevett, arca gonoszs�got �s k�r�rvend�st t�kr�z�tt. A hangj�t hallottam a fejemben, ahogy nevet rajtam. Gy�l�ltem �t, �s ez a gy�l�let egy pillanatra �tterjedt a p�rj�ra is, aki nem l�tott – vagy nem akart l�tni. Ell�ptem az ablakt�l �s zavartan s�p�rtem le egy p�kot a v�llamr�l. A szemembe k�nnyek sz�ktek, �s ism�t futni kezdtem, el az ablakt�l, min�l messzebb.
De azt a gy�l�letet �s csal�dotts�got nem tudtam elfelejteni. Csak azt rem�ltem, hogy a f�rfi majd megb�nja, hogy olyan k�nnyen otthagyott a folyos�n.