Barátságos. Egyenes. Csendes. Nyugodt. Céltudatos. Lusta. Megbízható. Őrült. Boldog. Álmos. Furcsa. Makacs. Kedves. Megértő. Csipkelődő. Realista.

Nemrég kitöltöttem egy önismereti tesztet. Jobban nem is jellemezhetném magam, mint az eredmény.

***

ISTJ

"Az ISTJ típusú embert a határozottság jellemzi a gyakorlati dolgokban. Ők a hagyományosan bevált intézmények "őrzői" és ha egyetlen jelzővel kísérelnénk meg jellemezni, a megbízható lenne  a legmegfelelőbb a leírásukra. Az ő adott szava kötelezvény, nyugtalanságot érez és rossz hangulatba kerül egy hitelét vesztett ország, intézmény vagy család gondolatától."

"Valamely szerződés, megállapodás tiszteletben nem tartásának még a gondolata is pánikba ejti. Ha valamire a szavát adta, ezzel a becsületét tette rá. Kötelességét feltűnés nélkül teljesíti, ezért előfordulhat, hogy az az elkötelezettség, amelyet munkája iránt érez, észrevétlen és külön megbecsülés nélküli marad."

"Munkájában a praktikus szemlélet érvényesül. Olyan foglalkozásokat választ szívesebben, ahol az alaposság, a részletek, az igazság, a gyakorlati eljárások, a személyi és anyagi ügyek iránti érdeklődését ki tudja elégíteni."

"Megbízható és stabil ember és néha kívülről nem látható sebezhetősége a kritikával szemben." 

"Ízlésének nem felel meg a fellengzős beszéd, a feltűnő öltözködés és otthon, és nem is bízik ezekben. A kihívó dolgokat elveti, a tiszta, rendes és funkcionális otthont és munkát preferálja."

***

Bár valóban rendkívül kedvelem a logikus tényeket és magyarázatokat, az nem jelenti azt, hogy nem szeretem használni a fantáziámat. Az írás az egyik kedvenc időtöltésem, az a tevékenység, ami kihúz a szürke mindennapok monotonitásából. Szó szerint szükségem van rá, hogy ne robbanjon fel a kis agyam, így vagy rpg fórumokra írogatok, vagy pedig valami kis történet szerűséget (általában novellákat) hozok össze időnként. Valamivel kénytelen oldani a stresszt az ember, ha már olyan lusta, hogy elutasít mindennemű testmozgást...

Aztán, ami még fontos, legalábbis számomra, hogy imádom az angol nyelvet. Nem mondom, hogy szebb a magyarnál, de olyan egyszerű és logikus, olyan átlátható, hogy szinte örömet okoz, ha olvasom – vagy írom. Ezzel ellentétben a németet ki nem állhatom.

Van egy macskánk, Hektornak hívják. Egy igazi destruktív és hatalmaskodó személyiség, de nem tudom nem imádni. Te sem tudnád, ha látnád a cuki kis pofáját.

Talán el sem tudod képzelni, hogy néha mennyire tudom utálni az embereket. Főleg egy zsúfolt buszon, vagy az utcán, amikor hallom, miről beszélnek. Néha komolyan elgondolkozom rajta, hogy most tényleg velük, vagy inkább velem van gond?

Aztán rájövök, hogy velük is, és velem is gond van. :D

„Valar morghulis.”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés