Sokkal előbb szerettem volna megnyitni az oldalt, de az iskola nem hagyott élni. Mindegy, legyen ez egy apró karácsonyi ajándék magamnak, és akárki másnak, aki szeretné hasonlóképp felfogni a dolgot.

Közeleg a karácsony, és gondolom nagyon meghitt hangulatban kéne lennem... de nem vagyok. Az elmúlt pár hét stressz tömege és a kellemesen enyhe időjárás nem segít a hangulat megteremtésében. De mit is jelent a karácsonyi hangulat? Minden bizonnyal azt az izgatott várakozást hiányolom, amit még kislány koromban éreztem ilyenkor. Karácsonyfa, család, szeretet, ajándékok – az év egyik legjobb napja, miért is ne várnánk?

Mert az egész már nem az, ami akkor volt. Sőt, lehet, hogy akkor sem az volt, aminek gondoltam, csak a gyermeki naivitásom még sikeresen ráborított egy rózsaszín fátylat a dolgokra. Már minden arról szól, hogy ki csap nagyobb hűhót, ki vesz nagyobb plazmatévét, vagy, hogy ki vesz fel nagyobb összegű hitelt az ünnepek során felmerülő költségek fedezésére. Komolyan? Ez az egész inkább nyomasztó, mint felemelő. Miért kell már november elején telenyomni a reklámokat mikulásokkal? Miért nem lehet valóban egy kicsit magunkra és egymásra koncentrálni? Annyira szánalmas az egész.

Szerencsére az én családomnak több agya van annál, hogy megpróbáljon hamis mosollyal jó pofizni pár nap erejéig, miközben az aktuálisnál is jobban eladósodik. Csak egy pulcsi meg egy tábla csoki lesz az ajándék? Igen, és szerencsések vagyunk, hogy még jut ennyire is! Lesz étel az asztalon és együtt leszünk. Sokaknak még ennyi sem adatik meg, és számukra a karácsony is csak egy olyan nap, amit túl kell élni. Persze nem mondom, ilyenkor sokkal többen próbálnak segíteni a rászorulókon, mint egyébként... de abba nem gondolnak bele, hogy nekik az év minden részében szükség lenne hasonló segítségre.

Nem áll szándékomban hangulatrombolónak lenni, csak jó lenne, ha mindenki észrevenné a valóságot a nagy ünnepi előkészületek és a rohangálás közepette. Nem a tárgyak számítanak, amiket adhatsz vagy kaphatsz. Nem az számít, hogy mekkora bulit csapsz, és hogy az mennyibe került. Te számítasz, és azok, akiket szeretsz. És ha – jobb esetben – viszont szeretnek, akkor majd örülnek annak is, ha egy bögre forralt bor és pár mézeskalács társaságában leülhetnek veled a fa köré beszélgetni mindenféle cicoma és felhajtás nélkül.