Nem arr�l volt sz�, hogy Mrs. Gladwin nem szerette a gyerekeket, s�t. �ppen, hogy igenis kedvelte �ket, eg�sz �let�ben. Hiszen felnevelt h�rom csod�s le�nyz�t, �s mindig is �gy v�lte, hogy j� anya volt. A fia hal�la az m�s t�ma volt. Arr�l nem � tehetett, az baleset volt... �s b�r megt�rt�nt, �s sz�rny� volt, � hitt benne, hogy j� anyja maradt gyerekeinek a trag�dia ut�n is. Tal�n a szomsz�d p�r is ezt gondolhatta r�la, mivel m�r t�bbsz�r is felk�rt�k gyerekvigy�z�nak. Nyolcvanadik �let�v�hez k�zeledv�n sz�ks�ge volt a seg�ts�gre, �s a kedves h�zasp�r mindig k�szs�gesen a szolg�lat�ra �lltak. Term�szetes volt h�t, hogy vigy�zott a kisl�nyra, ha sz�ks�g volt r�... Mint akkor, azon a napon is.

                A csinos anyuka csengetett. Mrs. Gladwin elcsoszogott az ajt�ig, �s szok�sos, bar�ts�gos mosoly�val, sz�lesre t�rta azt. Pillant�sa automatikusan a kisl�nyra esett, �s – ahogy minden alkalommal – kir�zta a hideg. A hat �ves gyermek aranyos kis ruh�csk�t viselt, fekete alapon sz�nes vir�gokkal.  Arca a ny�ri naps�t�s ellen�re feh�r volt ak�r a h�, ami igen szembet�n� kontrasztot alkotott fekete ruh�j�val �s haj�val. K�k szemei a szok�sos moh� �rdekl�d�ssel p�szt�zt�k az id�s asszonyt. Elmosolyodott, �gy l�that�v� v�ltak apr�, a b�r�n�l is feh�rebb tejfogai. A legt�bb ember val�sz�n�leg egy elb�v�l�, csodasz�p kisl�nyt l�tna maga el�tt, de az �reg h�lgy, sz�gyen ide vagy oda, f�lt t�le. Persze csak � tudta, hogy a gyermek furcsa volt.

– J� napot! – k�sz�nt az anyuka, h�l�s mosollyal az arc�n, majd mikor Mrs. Gladwin is k�sz�nt�tte, ism�t megsz�lalt: – Nem is tudja, mennyit seg�t azzal, hogy vigy�z Emre.

– Ugyan, angyalom, semmis�g – hazudta a n�ni kicsit remeg�s hangon, de ez nem t�nt fel a fiatalasszonynak. Kisl�nya lelk�re k�t�tte, hogy viselkedjen j�l, azt�n otthagyta �ket. Mrs. Gladwin �jra Emre n�zett, majd s�hajtott. T�l id�s volt � m�r az ilyesmihez...

– Gyere be, szapor�n, szapor�n – sz�lt elf�l� hangon, mire a kisl�ny bemas�rozott az el�szob�ba, onnan pedig egyenesen a nappaliba. Le�lt a kanap�ra, �s kiszolg�lta mag�t az �vegasztalra k�sz�tett s�tem�nyb�l. Az id�s asszony ut�na csoszogott, �s eln�zte, ahogy eszik. Eml�kezett r�, amikor m�g az �v�i voltak ekkor�k... Milyen r�gen volt.

Gondolatait a cs�pps�g szak�totta f�lbe, ahogy r�n�zett k�k szemeivel. Ism�t mosolygott, majd a szemk�zti fotelre mutatott.

– �lj le –sz�lalt meg v�kony, kisl�nyos, de parancsol� hangon. Mrs. Gladwin m�r nem is vette zokon, hogy a saj�t h�z�ban parancsolnak r�, r�ad�sul hogy egy kisgyerek teszi ezt. Le�lt, egy darabig csak n�zte a kisl�nyt, majd k�rdezett, m�g akkor is, ha tudta a v�laszt:

– Mit szeretn�l csin�lni, kedvesk�m?

– Rajzolni! – v�gta r� a l�nyka, majd felpattant �s a szekr�nyekhez sietett. A legals� fi�kb�l kihal�szott egy v�zlatf�zetet, amit � maga hagyott ott m�g az utols� alkalommal. A felette l�v� fi�kb�l sz�nes ceruz�t kotort el�, majd vissza�lt a kanap�ra, �s az �vegasztalra helyezte szerzem�nyeit. Kinyitotta a f�zetet, �s lassan lapozgatni kezdte. Az els� oldalon egy pillang� volt, j� nagy, �s nagyon sz�nes. Azt egy vir�g k�vette, melynek t�sk�i voltak. Azt�n egy hatalmas p�k, majd egy meztelen csiga, az utols� oldalon pedig egy v�r�s szem� patk�ny. Mrs. Gladwin arca akaratlanul is fintorra h�z�dott, �s ink�bb elford�totta a tekintet�t a pap�rr�l.

– Ma mit rajzoljak, n�ni?

N�ni. Ut�lta, hogy Em �gy h�vta �t. Nem is mag�val a sz�val volt a baj, hanem azzal, ahogy mondta. �jra a v�zlatf�zetre pillantott, �s k�nyszeredett mosollyal v�laszolt a kisl�nynak:

– Valami... valami sz�pet. Mint a lepke az els� oldalon.

Em kuncogott, k�k szemeit az id�s asszonyra meresztette. Fej�t kiss� oldalra d�ntve, �gy vizsg�lta a n�t, mintha most l�tn� el�sz�r. Mrs. Gladwin ezt is ut�lta.

– Ugyan, nem �rdemled meg, n�ni – sz�lalt meg p�r m�sodpercnyi sz�net ut�n. – �s am�gy is, akkor �rzem csak j�l magam, ha sik�tasz – kuncogott ism�t, majd felpattant, �s a kandall�p�rk�nyon sorakoz� k�peket kezdte el vizslatni. K�k szemei csak �gy csillogtak, de nem a be�rad� napf�nyt�l. Valami bel�lr�l vil�g�totta meg �ket, vagyis Mrs. Gladwin esk�dni mert volna r�, hogy ilyesmir�l volt sz�. A kisl�ny egy kamasz fi� k�p�t n�zte hosszasan, majd megfogott egy zs�molyt, �s felm�szva r�, leemelte a fekete-feh�r k�pet a hely�r�l. Az asztalhoz s�t�lt vele, �s �jra r�b�mult az imm�r falfeh�r asszonyra. Kis, gonosz mosolyra h�zta sz�j�t.

– �n mindent tudok – mondta, feltorn�szva mag�t a kanap�ra, ism�t. – Tudom, hogy ki volt �... –mutatott a k�pen l�v� fi�ra, de tekintet�t nem vette le az id�s n�r�l. – A fiad. Tudok r�la mindent, �s jobb, ha ezt els�re elhiszed, n�ni. Nem �gy, mint amit a rajzaimr�l mondtam – fejezte be egy d�h�s szemvillan�ssal, majd ceruz�t ragadott. Rajzolt egy k�rt, abba k�t pontot, n�ha fel-felpillantva a k�pre.

– Ne! – ki�ltott fel Mrs. Gladwin, l�tv�n mit csin�l a kisl�ny. – Fejezd be, k�rlek! Rajzolj egy undor�t� f�rget, vagy egy ijeszt� sz�rnyeteget, ak�rmit!

Em ism�t kuncogott, �s csod�lkozva az asszonyra n�zett. Visszafordult a rajzhoz, a fi�nak m�r a l�bai is megvoltak.

– Annak semmi �rtelme nem lenne – sz�lalt meg ked�lyesen, �s v�r�sre sz�nezte a fi� pulcsij�t. – Akkor � nem lenne boldog. Mert tudod, megk�rt, hogy rajzoljam le.

Az id�s asszony l�gz�se felgyorsult, tenyer�t sz�ve f�l� szor�totta. Le akarta �ll�tani a l�nyt, de nem mert odamenni hozz�, nem mert hozz��rni. F�lt t�le, de att�l m�g ink�bb, amit csin�lt. Csup�n r�m�lt nyekerg�sre futotta t�le, semmi m�sra.

– K�rlek, hagyd abba... Sz�pen k�rlek.

Em felvonta fekete szem�ld�k�t, �s s�hajtott. El�gedett mosoly j�tszadozott az arc�n.

– Nem �rtelek, hiszen � a fiad.

Mrs. Gladwin erre felzokogott. Legsz�vesebben kidobta volna a l�nyt a h�z�b�l, de moccanni sem mert. Megrohant�k az eml�kek fi�r�l, �s rettenetesen d�h�s lett. Gy�l�lk�dve n�zett Emre. Mindig im�dta a saj�t kisl�nyait, de ezt az �rd�gfattyat nem lehetett hozz�juk hasonl�tani. Elhat�rozta, hogy cselekedni fog. M�r �pp azon volt, hogy felkeljen a fotelb�l, mikor Em szigor�an r�n�zett, �s benne ism�t megfagyott a v�r.

– Nem, nem, maradj csak k�rlek, n�ni! – sz�lalt meg ism�telten utas�t� hangon. – Mindj�rt k�sz vagyok. M�r csak a szakad�k hi�nyzik.

Az id�s asszony behunyta szemeit, k�nnyei m�g mindig patakk�nt folytak s�t�tk�k otthonk�j�ra. A l�nyka csak rajzolt, a fi� egy szakad�k alj�ra ker�lt. Bal keze furcsa sz�gben �llt, kopony�ja fel volt hasadva. Am�gy sz�ke haj�t v�r�sre festette a v�re. Em egy utols� pillant�st vetett a f�nyk�pre, majd saj�t rajz�ra, azt�n behunyta a szemeit. �gy t�nt, f�ld�nt�li nyugalom t�lti el, arc�n halv�ny mosoly jelent meg. Kipirult, l�gz�se egyenletess� v�lt, pont, mintha elaludt volna. Mrs. Gladwin ezek ellen�re nem nyugodott meg, s�t, m�g jobban p�nikba esett.

– K�sz van – sz�lalt meg Em, �veknek t�n� m�sodpercek ut�n. Arc�t az ajt� fel� ford�totta, �s besz�lni kezdett. – Cs�nya dolog volt a n�nit�l, hogy csak a kisl�nyokat szerette. Nagyon cs�nya – fejezte be egy s�hajt�ssal, majd a v�zlatf�zetet a padl�ra ejtette, ahogy egy alak botladozott be a szob�ba. – �s az is cs�nya volt, hogy nem hitted el, hogy �letre kelthetem a rajzaimat – cs�v�lta meg a fej�t, �s egy �jabb s�tem�nyt vett el az asztalr�l. Mrs. Gladwin a botladoz� r�mk�pre meredt, l�tta felrepedt kopony�j�t, l�tta kivillan�, t�r�tt csontjait. Remegett a f�lelemt�l. Em felpattant a hely�r�l, a fi�ra mosolygott b�josan, �s odasuttogta neki:

– Sz�vesen. – Ezek ut�n elemelt egy �jabb s�tem�nyt, �s vissza se n�zve, elhagyta a szob�t, s�t, tal�n a h�zat is. Mrs. Gladwin a fi�val maradt. Megbabon�zva meredt r�, az oly ismer�s, sz�tz�zott arcra, az �veges, de egy�rtelm�en az �v�re hasonl�t� szemekre... Azt�n a fi� megmozdult, furcsa, �r�lt mosollyal n�zett az anyj�ra, odas�t�lt hozz�, �s meg�rintette az arc�t.

 – Anya... – h�r�gte, hideg tekintet�t az asszony�ba f�rva. – Anya... mi�rt �lt�l meg?

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.