Az emberek v�ltoznak. V�ltozni is fognak, am�g �lhetnek. Egyenl�k�nt sz�letnek, de semmik�pp sem egyenl� es�lyekkel indulnak. A joguk azonban megvan arra, hogy szabadon d�ntsenek, melyik ir�nyba menjenek. �brah�m �gy v�lte, hogy � a lehet� legjobb ir�ny fel� vette az utat, �s eln�zve a rothad� vil�got maga k�r�l, a boldogs�g �s a sz�nalom k�l�n�s kever�k�t v�lte felfedezni lelk�ben. Mire volt j� a teljes �jrahasznos�t�s, ha m�r nem voltak erd�k, amiket meg tudn�nak menteni vele? Mire volt j� a r�k ellenszere, ha csak azok juthattak hozz�, akik meg tudt�k fizetni? A falvak elt�ntek a f�ld sz�n�r�l, hogy �tadj�k hely�ket hatalmas v�rosoknak, �gig �r� �p�letekkel �s f�lsiket�t� ricsajjal. Az emberek minden egyes falat�rt �gy k�zd�ttek, rosszabb k�rzetekben m�r nem is l�tezett az a sz�, hogy k�zbiztons�g, vagy, hogy rend�rs�g. Az �sszes elk�vethet� b�nt elk�vett�k, csup�n az�rt, mert az �szt�n m�g mindig el�g er�s volt benn�k ahhoz, hogy ragaszkodjanak az �let�kh�z. A vil�g kifordult mag�b�l, �s �brah�m napr�l napra azon gondolkozott, mi�rt nem vet ennek v�get Isten. Tal�n �gy akarta megb�ntetni az emberis�get a b�nbees�s�rt? �r�kk� veszni hagyn� �ket, hogy min�l m�lyebbre s�llyedjenek, eg�szen a Pokolig, ahol Lucifer t�rt karokkal v�rja �ket? A f�rfi elk�pzelni sem tudta, mi volt az �r akarata, de azt tudta, hogy � mindig is ott volt vele. Ebben a borzalomban is k�pes volt egy helyet tal�lni, t�vol az emberekt�l a nagyv�ros sz�l�n, ahol biztons�gban lehet, �, �s a csal�dja. Hit�n kereszt�l megv�lt�st nyert, ami�rt a v�gletekig h�l�s volt. Az � Istene felemelte �t a mocsokb�l ami k�r�lvette, k�l�nbb� tette, mint a t�bbi embert. Ritk�n m�g besz�lt is hozz�, �s �brah�m azt k�v�nta, b�r gyakrabban tenn�. Mi�ta meghalt a feles�ge, csak Izs�k maradt meg neki, az egyetlen szem fia, akire annyira b�szke volt. A f�rfi biztosra ment, hogy a fi� mindent megtanuljon, amit a vall�sr�l tudnia kellett. Egy�tt im�dkoztak, �s egy�tt olvast�k a Bibli�t, ami m�g a d�dnagyapja �r�ks�ge volt. Igazi ritkas�gnak sz�m�tott, meg is pr�b�lt�k t�le elvenni a p�nz�hes f�rgek, de �brah�m ezt nem hagyta. A hit volt az egyetlen �tmutat�s ki a s�t�ts�gb�l, � pedig sem mag�t, sem a fi�t nem volt hajland� veszni hagyni.

            Egy napon azonban, Isten ism�t sz�lt hozz�. V�ratlanul, mint mindig, egyszerre f�ny �rasztotta el az am�gy s�t�t kis szob�t, �s �brah�m olyan megnyugv�st �rzett, ami minden bizonnyal f�ld�nt�li volt. R�ncos arca kisimult, ajkai meghitt mosolyra h�z�dtak, k�k szemei a helyis�get p�szt�zt�k, mintha megl�thatn� �t. De megjelenni sosem jelent meg, mi�rt is tenn� be a l�b�t egy olyan mocskos helyre, mint a F�ld?

– �brah�m – sz�lt Isten, m�ly hangja bezengni l�tszott az eg�sz univerzumot. – �brah�m, tal�n te vagy az egyetlen ember, aki m�g hisz bennem. Tal�n te vagy az egyetlen ember, aki elfogadja fiam �ldozat�t, �s mag�hoz �leli azt, h�l�val.

A f�rfi el�sz�r sz�hoz sem jutott, csak nyeldekelt megh�kkentve. Haragot �rzett Isten hangj�ban, ami megijesztette. Nem mert sz�lni, csak v�rt.

– Szeretn�m tudni, hogy t�nyleg h�vem vagy-e, �brah�m.

A f�rfi erre b�szen b�logatott, �s egyb�l bizonygatni kezdte, hogy � mindig is az volt, �s �r�kk� az is marad. B�n�s, emberi term�szete jutalomban rem�nykedett, de j�zan esze elnyomta ezt a r�mes gondolatot.

– Bizony�tanod kell, mert a vil�g m�r olyan m�lyre s�llyedt, hogy nem lehetek biztos semmiben. �ldozatot k�rek t�led, �brah�m. �ldozd fel Izs�kot �g��ldozatk�nt, hogy meggy�z�dhessek igaz hitedr�l. – Azzal a f�ny�radat, amilyen hirtelen j�tt, olyan hirtelen el is t�nt. �brah�m megh�kkenve n�zett maga el�. Hogy k�rhet t�le ilyet �des j� Istene? De ami fontosabb, ki �, hogy ne engedelmeskedjen? Ha arra k�rte az �r, hogy �ldozza fel egy szem fi�t, pont �gy, ahogy � is tette �vezredekkel ezel�tt, akkor neki, gyarl� embernek, engedelmeskednie kell. Az els� d�bbenet elm�lt�val a f�rfi megnyugodott, �s fia szob�j�ba ment, hogy v�ghezvigye, amit az �r k�v�nt. K�zen fogta a kisfi�t, �s elindultak egy k�zeli kis tiszt�sra, ahol senki sem zavarhatta �ket. �t k�zben tal�ltak egy apr�, kisz�radt bokrot, minek lemetszett�k gallyait egy t�rrel. Izs�k �rdekl�d�tt, hogy mi�rt ilyen izgatott �desapja, de a felelet csak ennyi volt:

– Isten nev�ben cselekszem. Ne f�lj, Izs�k, � majd gondoskodik mindenr�l.

�s mivel Izs�k vakon b�zott apj�ban, minden utas�t�s�t k�vette, �s hamarosan meg�rkeztek c�ljukhoz. �brah�m apr� fekhelyet form�lt a gallyakb�l �s a r�zs�b�l, �gy ter�tette sz�t a f�ld�n, hogy a kisfi� �ppen elf�rjen rajta. Ekkor Izs�k m�r nem volt benne biztos, hogy engedelmeskednie k�ne apj�nak, de m�gis, annyira szerette �t, hogy nem mondhatott nemet. Lefek�dt a sz�r�s �gyra, �s eln�zte apja fesz�lt von�sait.

– �des kisfiam...– kezdte �, bizonytalanul, l�tsz�lag nehezen tal�lva a szavakat. – Isten arra k�rt, hogy �ldozzalak fel az igaz hit�nk�rt...

Izs�k szemei elkerekedtek, de nem mert mozdulni, mert �szrevette, hogy apja azt a t�rt szorongatta, amivel a bokrot nyest�k meg.

– Mi�rt pont ezt k�rte, nem tudhatom... De nem hagyhatom, hogy csal�djon bennem... benn�nk... – A t�r a magasba emelkedett, pont a fi� sz�ve f�l�. – Az�rt k�rte, mert tudta, mennyire szeretlek, �s hogy milyen neh�z lesz ez nekem...

Izs�k ki�ltani szeretett volna, de leb�n�totta a f�lelem. B�r szerette Istent, nem akart meghalni. Sosem hitte volna apj�r�l, hogy ilyesmit tenne, de most m�r l�tta azt az �r�lt villan�st a tekintet�ben, m�r l�tta azt az elsz�nts�got �s azt az elvakults�got, amit n�v�re oly sokszor emlegetett...

Izs�knak volt egy n�v�re.

A fi� sik�tani akart, sik�tani a testv�re ut�n, hogy seg�tsen neki, hiszen � volt az egyetlen, aki ezt megtehette. Erre azonban nem volt sz�ks�g, hiszen a k�vetkez� pillanatban valaki m�s ki�ltott. Egy ismer�s, de m�gis teljesen m�s hang zengte be a t�jat, meg�lljt parancsolva �brah�mnak. Egy l�ny ugrott el� egy hatalmas szikla m�g�l, arca vad haragot t�kr�zve, amit felemelt stukkere bizony�tott.

– Hagyd Izs�kot! Hagyd! – ki�ltott, hangja egyszerre volt remeg� �s hat�rozott. �brah�m meglepetten fordult h�tra. A t�rt m�g mindig magasra emelve, haragosan n�zett a l�nyra, aki annyira hasonl�tott halott feles�g�re, ezzel is m�g t�bb keser�s�get okozva neki. Sosem volt igaz h�v�, sosem hitte, hogy Isten igenis besz�lt hozz�, sosem szerette �t. Csak a kisfi�t pr�b�lta mag�val r�ntani, a rossz �tra terelni. De nem j�rt sikerrel, �s most sem fog.

– Engedd el, vagy lel�lek! Istenre esk�sz�m, hogy megteszem!

Erre �brah�m agy�t el�nt�tte a v�r. Mintha a l�ny b�n�s �s mocskos lelke nem lett volna el�g, m�g Isten nev�t is a sz�j�ra merte venni. D�h�dt ki�lt�ssal rontott a v�kony teremt�sre, ezzel �lete legnagyobb �s egyben v�gzetes hib�j�t k�vetve el. A pisztoly els�lt, a f�rfi pedig t�rdre majd arcra borult a porban. Izs�k hangtalanul zokogott. N�v�re, a fegyvert apja holtteste mell� ejtve, a kisfi� fel� vette az ir�nyt, �s ugyan csak zokogva, karjaiba z�rta �t. Percek vagy �r�k teltek el �gy, de �k nem mozdultak, am�g valaki a semmib�l mellett�k nem termett. Egy gy�ny�r�, fiatal f�rfi volt, haja sz�ke, g�nd�r f�rt�kben omlott v�llaira.

– Egy... angyal...? – k�rdezte Izs�k, szemmel l�that�an zavarodottan. A f�rfi agg�dva szeml�lte a gyerekeket �s a halott f�rfit, �s addig maradt, m�g a l�ny mindent el nem mondott neki. Sokat besz�lt, elmes�lte hogyan hallotta meg apj�t, ahogy mag�ban besz�lt a szob�ban, hogyan lopta el a fegyvert a kulcsra z�rt szekr�nyb�l, �s hogyan k�vette �ket id�ig. Elmondta, hogy mivel apja mindig is fi�t szeretett volna, sosem szerette �t, �s nagyon rosszul b�nt vele. Elmondta, hogy anyja �ngyilkos lett, miut�n megsz�lte Izs�kot, mert egyre gyeng�bb lett a szeg�nys�g �s az �hs�g miatt, �s nem b�rta elviselni f�rje t�veszm�it. Elmondta, hogy � is csak az�rt akart �lni, mert tudta, hogy meg kell v�denie kistestv�r�t.

– Semmi baj – sz�lt v�g�l az idegen, hangja m�ly �s megnyugtat�, tekintete a v�gletekig szomor�. Val�ban, olyan volt, mint egy angyal. – Hogy h�vnak?

A l�ny k�nnyes szemekkel n�zett r�, majd tekintet�t les�tve, sz�gyenl�sen sz�lalt meg:

– Nincs nevem. Ap�m sohasem adott.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.