Az emberek változnak. Változni is fognak, amíg élhetnek. Egyenlőként születnek, de semmiképp sem egyenlő esélyekkel indulnak. A joguk azonban megvan arra, hogy szabadon döntsenek, melyik irányba menjenek. Ábrahám úgy vélte, hogy ő a lehető legjobb irány felé vette az utat, és elnézve a rothadó világot maga körül, a boldogság és a szánalom különös keverékét vélte felfedezni lelkében. Mire volt jó a teljes újrahasznosítás, ha már nem voltak erdők, amiket meg tudnának menteni vele? Mire volt jó a rák ellenszere, ha csak azok juthattak hozzá, akik meg tudták fizetni? A falvak eltűntek a föld színéről, hogy átadják helyüket hatalmas városoknak, égig érő épületekkel és fülsiketítő ricsajjal. Az emberek minden egyes falatért úgy küzdöttek, rosszabb körzetekben már nem is létezett az a szó, hogy közbiztonság, vagy, hogy rendőrség. Az összes elkövethető bűnt elkövették, csupán azért, mert az ösztön még mindig elég erős volt bennük ahhoz, hogy ragaszkodjanak az életükhöz. A világ kifordult magából, és Ábrahám napról napra azon gondolkozott, miért nem vet ennek véget Isten. Talán így akarta megbüntetni az emberiséget a bűnbeesésért? Örökké veszni hagyná őket, hogy minél mélyebbre süllyedjenek, egészen a Pokolig, ahol Lucifer tárt karokkal várja őket? A férfi elképzelni sem tudta, mi volt az Úr akarata, de azt tudta, hogy Ő mindig is ott volt vele. Ebben a borzalomban is képes volt egy helyet találni, távol az emberektől a nagyváros szélén, ahol biztonságban lehet, ő, és a családja. Hitén keresztül megváltást nyert, amiért a végletekig hálás volt. Az ő Istene felemelte őt a mocsokból ami körülvette, különbbé tette, mint a többi embert. Ritkán még beszélt is hozzá, és Ábrahám azt kívánta, bár gyakrabban tenné. Mióta meghalt a felesége, csak Izsák maradt meg neki, az egyetlen szem fia, akire annyira büszke volt. A férfi biztosra ment, hogy a fiú mindent megtanuljon, amit a vallásról tudnia kellett. Együtt imádkoztak, és együtt olvasták a Bibliát, ami még a dédnagyapja öröksége volt. Igazi ritkaságnak számított, meg is próbálták tőle elvenni a pénzéhes férgek, de Ábrahám ezt nem hagyta. A hit volt az egyetlen útmutatás ki a sötétségből, ő pedig sem magát, sem a fiát nem volt hajlandó veszni hagyni.

            Egy napon azonban, Isten ismét szólt hozzá. Váratlanul, mint mindig, egyszerre fény árasztotta el az amúgy sötét kis szobát, és Ábrahám olyan megnyugvást érzett, ami minden bizonnyal földöntúli volt. Ráncos arca kisimult, ajkai meghitt mosolyra húzódtak, kék szemei a helyiséget pásztázták, mintha megláthatná Őt. De megjelenni sosem jelent meg, miért is tenné be a lábát egy olyan mocskos helyre, mint a Föld?

– Ábrahám – szólt Isten, mély hangja bezengni látszott az egész univerzumot. – Ábrahám, talán te vagy az egyetlen ember, aki még hisz bennem. Talán te vagy az egyetlen ember, aki elfogadja fiam áldozatát, és magához öleli azt, hálával.

A férfi először szóhoz sem jutott, csak nyeldekelt meghökkentve. Haragot érzett Isten hangjában, ami megijesztette. Nem mert szólni, csak várt.

– Szeretném tudni, hogy tényleg hívem vagy-e, Ábrahám.

A férfi erre bőszen bólogatott, és egyből bizonygatni kezdte, hogy ő mindig is az volt, és örökké az is marad. Bűnös, emberi természete jutalomban reménykedett, de józan esze elnyomta ezt a rémes gondolatot.

– Bizonyítanod kell, mert a világ már olyan mélyre süllyedt, hogy nem lehetek biztos semmiben. Áldozatot kérek tőled, Ábrahám. Áldozd fel Izsákot égőáldozatként, hogy meggyőződhessek igaz hitedről. – Azzal a fényáradat, amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is tűnt. Ábrahám meghökkenve nézett maga elé. Hogy kérhet tőle ilyet édes jó Istene? De ami fontosabb, ki ő, hogy ne engedelmeskedjen? Ha arra kérte az Úr, hogy áldozza fel egy szem fiát, pont úgy, ahogy ő is tette évezredekkel ezelőtt, akkor neki, gyarló embernek, engedelmeskednie kell. Az első döbbenet elmúltával a férfi megnyugodott, és fia szobájába ment, hogy véghezvigye, amit az Úr kívánt. Kézen fogta a kisfiút, és elindultak egy közeli kis tisztásra, ahol senki sem zavarhatta őket. Út közben találtak egy apró, kiszáradt bokrot, minek lemetszették gallyait egy tőrrel. Izsák érdeklődött, hogy miért ilyen izgatott édesapja, de a felelet csak ennyi volt:

– Isten nevében cselekszem. Ne félj, Izsák, Ő majd gondoskodik mindenről.

És mivel Izsák vakon bízott apjában, minden utasítását követte, és hamarosan megérkeztek céljukhoz. Ábrahám apró fekhelyet formált a gallyakból és a rőzséből, úgy terítette szét a földön, hogy a kisfiú éppen elférjen rajta. Ekkor Izsák már nem volt benne biztos, hogy engedelmeskednie kéne apjának, de mégis, annyira szerette őt, hogy nem mondhatott nemet. Lefeküdt a szúrós ágyra, és elnézte apja feszült vonásait.

– Édes kisfiam...– kezdte ő, bizonytalanul, látszólag nehezen találva a szavakat. – Isten arra kért, hogy áldozzalak fel az igaz hitünkért...

Izsák szemei elkerekedtek, de nem mert mozdulni, mert észrevette, hogy apja azt a tőrt szorongatta, amivel a bokrot nyesték meg.

– Miért pont ezt kérte, nem tudhatom... De nem hagyhatom, hogy csalódjon bennem... bennünk... – A tőr a magasba emelkedett, pont a fiú szíve fölé. – Azért kérte, mert tudta, mennyire szeretlek, és hogy milyen nehéz lesz ez nekem...

Izsák kiáltani szeretett volna, de lebénította a félelem. Bár szerette Istent, nem akart meghalni. Sosem hitte volna apjáról, hogy ilyesmit tenne, de most már látta azt az őrült villanást a tekintetében, már látta azt az elszántságot és azt az elvakultságot, amit nővére oly sokszor emlegetett...

Izsáknak volt egy nővére.

A fiú sikítani akart, sikítani a testvére után, hogy segítsen neki, hiszen ő volt az egyetlen, aki ezt megtehette. Erre azonban nem volt szükség, hiszen a következő pillanatban valaki más kiáltott. Egy ismerős, de mégis teljesen más hang zengte be a tájat, megálljt parancsolva Ábrahámnak. Egy lány ugrott elő egy hatalmas szikla mögül, arca vad haragot tükrözve, amit felemelt stukkere bizonyított.

– Hagyd Izsákot! Hagyd! – kiáltott, hangja egyszerre volt remegő és határozott. Ábrahám meglepetten fordult hátra. A tőrt még mindig magasra emelve, haragosan nézett a lányra, aki annyira hasonlított halott feleségére, ezzel is még több keserűséget okozva neki. Sosem volt igaz hívő, sosem hitte, hogy Isten igenis beszélt hozzá, sosem szerette őt. Csak a kisfiát próbálta magával rántani, a rossz útra terelni. De nem járt sikerrel, és most sem fog.

– Engedd el, vagy lelőlek! Istenre esküszöm, hogy megteszem!

Erre Ábrahám agyát elöntötte a vér. Mintha a lány bűnös és mocskos lelke nem lett volna elég, még Isten nevét is a szájára merte venni. Dühödt kiáltással rontott a vékony teremtésre, ezzel élete legnagyobb és egyben végzetes hibáját követve el. A pisztoly elsült, a férfi pedig térdre majd arcra borult a porban. Izsák hangtalanul zokogott. Nővére, a fegyvert apja holtteste mellé ejtve, a kisfiú felé vette az irányt, és ugyan csak zokogva, karjaiba zárta őt. Percek vagy órák teltek el így, de ők nem mozdultak, amíg valaki a semmiből mellettük nem termett. Egy gyönyörű, fiatal férfi volt, haja szőke, göndör fürtökben omlott vállaira.

– Egy... angyal...? – kérdezte Izsák, szemmel láthatóan zavarodottan. A férfi aggódva szemlélte a gyerekeket és a halott férfit, és addig maradt, míg a lány mindent el nem mondott neki. Sokat beszélt, elmesélte hogyan hallotta meg apját, ahogy magában beszélt a szobában, hogyan lopta el a fegyvert a kulcsra zárt szekrényből, és hogyan követte őket idáig. Elmondta, hogy mivel apja mindig is fiút szeretett volna, sosem szerette őt, és nagyon rosszul bánt vele. Elmondta, hogy anyja öngyilkos lett, miután megszülte Izsákot, mert egyre gyengébb lett a szegénység és az éhség miatt, és nem bírta elviselni férje téveszméit. Elmondta, hogy ő is csak azért akart élni, mert tudta, hogy meg kell védenie kistestvérét.

– Semmi baj – szólt végül az idegen, hangja mély és megnyugtató, tekintete a végletekig szomorú. Valóban, olyan volt, mint egy angyal. – Hogy hívnak?

A lány könnyes szemekkel nézett rá, majd tekintetét lesütve, szégyenlősen szólalt meg:

– Nincs nevem. Apám sohasem adott.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.